Köszönöm a válaszod és az őszinteségedet, különösen azt, hogy nyíltan elismerted: a neveléssel való kapcsolattartás korábban nem volt megfelelő.
Ez mindenképpen fontos lépés.
Ugyanakkor éppen ez az a pont, ami számomra továbbra is komoly kérdéseket vet fel. A szövetségi kapitányi munka egyik legkritikusabb része a hosszú távú tervezés és a nevelőkkel való folyamatos, proaktív együttműködés. Ez nem egy olyan terület, amit egy megbízatás elnyerése után kell „elkezdeni jobban csinálni”, hanem amiben korábban is következetesen jelen kell lenni.
Önmagában az, hogy figyeled az elit játékosok felépítését és átfogó képed van a skillek közötti összefüggésekről, fontos, de nem helyettesíti a gyakorlati, rendszeres szakmai kommunikációt azokkal, akik ténylegesen nevelik a jövő válogatottjátékosait.
Számomra különösen nehéz összeegyeztetni a „folyamatos kommunikáció” hangsúlyozását azzal, hogy több válogatott szintű játékos nevelése során sem történt érdemi megkeresés vagy egyeztetés.
Értékelem, hogy vállalod a felelősséget a korábbi hiányosságokért, ugyanakkor egy szövetségi kapitány kiválasztásánál nemcsak a szándék és az elköteleződés számít, hanem az eddig felmutatott gyakorlat is.
A kérdés számomra nem az, hogy komolyan vennéd-e a feladatot – ezt nem vonom kétségbe –, hanem az, hogy a múltbeli működésed alapján mennyire bizonyított, hogy képes vagy hosszú távon, rendszerszinten irányítani a nevelési és kiválasztási folyamatokat.
Úgy gondolom, hogy egy ilyen pozíció esetében különösen fontos a folytonosság és az eddigi szakmai jelenlét ezen a területen. Ebben jelenleg még látok hiányérzetet, amit nehéz pusztán ígéretekkel pótolni.