Nem vagyok SAS drukker, sőt pár évvel ezelőtt nagyon nem szerettem a játékukat. De ez egyszerűen csodálatos volt. MInt csapat minden idők egyik legjobbját láttam mind védekezésben mind támadásban. Nagyon tetszik az alázat amivel játszottak. Tényleg letették a meccs előtt a szívüket a kezdő körbe, és csak a meccs után tették vissza a helyére. Elérzékenyültem a díjátadó előtti képeken. Sportemberként csodálatos látni ilyen képeket.

Nem találok szavakat, Tmmy és az emberi nagyság. Ahogy az öreg admirálissal összeborultak komolyan a könnyem is kicsordult. Én még láttam őket együtt játszani. A mester és tanítvány. És látszott Timmyn az, hogy mennyire hálás a nagy öregnek azért amit valszeg tanult tőle mellette. És, hogy miatta lehetett az aki minden idők egyik leeeeeeeegggggggggjeeeeeeee..........! Hosszú szezonok óta nem éreztem azt a lelki békét azt az örömöt azt a tüzet egy döntő után, amit nekem anno az MJ23-as döntők adtak, és amit ezek a srácok adtak most. És ezt innen köszönöm ennek a fergeteges csapatnak.
És nem bántásból mondom LBJ ebbe a döntőbe nagyjából hozta magát (bár ha azt nézzük, hogy Kawhi-hoz képest mit kellett volna hozzátennie, nem volt egy királyhoz méltó teljesítmény amit csinált), de nehogy valaha valaki az igazi Királyokhoz merje hasonlítani ezt az embert. Egy király vezér marad az ilyen percekben is. Neki kellett volna tartania a lelket a többiekben vigasztalni őket stb stb, lelkileg a gyerek nem vezér. Nincs meg nála a jóban rosszban. És itt jön a kontraszt a két csapat és játékosai között, tavaly mennyire tisztességesen tudott veszteni a SAS és mennyire nem tetszett ahogy ezek ünnepeltek/vergődtek, és idén mennyire csúnyán viselték ezt a verést és mennyire csodálatosan ünnepeltek ezek a srácok!
Last edited by JoeBlack at 6/16/2014 12:49:52 PM