Klubunk első élvonalbeli szereplése igazi hullámvasútazással telt: a szezont remekül kezdtük, sokáig a konferenciánk 2.-3. helyén álltunk, és nyilvánvalóvá vált, hogy az akkori kerettel nemhogy a bentmaradás, de a rájátszásba jutás a reális cél, sőt, akár a bajnoki győzelem sem teljesen lehetetlen.
Azonban az elitliga pénzügyi realitásával egy idő után nem tudtunk mit kezdeni: a legfontosabb tapasztalat, hogy ezen a szinten már szükség van a méretes stadionra, különben fenttarthatatlan egy ütőképes keret. Sajnos a sorsolás is a lehető legrosszabbul jött ki csapatunk számára, az idény első felében jött egy hazai meccsbevétel nélküli hét, melyet csak az alapszakasz legutolsó hetében kaptunk vissza - elindult egy adósságspirál, muszáj volt hát cselekednünk. Két veterán válogatott játékosunktól is kénytelenek voltunk megválni, a piac könyörtelensége pedig beütötte az első szeget a koporsónkba: az egy szezonnal ezelőtt közel 500k-ért vásárolt, a becslés alapján még most is jó 350-400k-t ...